Boy A

Valóban létezik második esély, vagy ez csak egy jól hangzó frázis?
Hogy lehetne tiszta lappal indulni, ha közben a múltunk kísért?
Ebben a drámában ehhez hasonló kérdéseket feszegethetünk, miközben jól felépítve elénk tárul a történet. Valós érzelmek jelennek meg tehetséges színészek által és egy elég nehéz téma kerül a középpontba: vajon lehetséges-e egy gyerekként elkövetett bűntett után fiatal felnőttként új életet kezdeni? Nem biztos, hogy a filmben azt a választ kapjuk, amit reméltünk, de ettől még valószerűbb az egész és kiábrándítóbb is...
A történet alatt egy folytonos furcsa, várakozással teli érzés keríti hatalmába a nézőt ami a végén egy lehangolt szomorkás hangulatba torkollik. Műfaját nem meghazudtoló, kiemelkedőnek mondható alkotás ez, ami a drámakedvelők listáját joggal gyarapíthatja.

2007

Hívatlanok (The Strangers)

A film megtörtént eseményeken alapul, legalábbis ezzel a felirattal kezdődik, amit manapság már kevesebben hisznek el, vajon miért? Az biztos, hogy ha elhisszük, rögtön sokkal durvább lesz a történet, vagy legalábbis a tény, hogy basszus ez bárkivel megtörténhet és hogy mennyi őrült rohangál a nagyvilágban.

A film célja mégis szimplán a feszültségkeltés, az hogy a néző pulzusa az egekig szökjön és ezt nagyszerű, ámde megszokott filmes trükkökkel meg is valósítja. Az első felében kell is egy kéz, amit az ember félelmében szorongathat, de sajnos a végére kissé unalmassá válik az össze-vissza rohangálós-bujkálós téma. A mostani filmekhez képest elég rövidke, csupán 85 perces, de valószínűleg ez mindenkit örömmel tölt el különböző okoknál fogva.
Ne várjon senki összetett, fordulatos történetet és ne keressen válaszokat a miértekre, egyszerűen csak zárja be az ajtót, kapcsolja le a villanyt és készüljön fel a borzongásra!

2008

A bárányok harapnak (Black Sheep)

Ha egy új-zélandi filmről hallunk, nem feltétlenül ilyen élményekre számítunk, mint amilyennel a Bárányok harapnak című alkotás gazdagít.Műfaját tekintve leginkább a horror-vígjáték kategóriába illik, amelyben viszont igencsak megállja a helyét. Igenis okot ad a röhögésre, nem csak az elcsépelt kliséket hozza és nem az undorral próbál nevetésre kényszeríteni, mint a hasonló műfajú filmek többsége. Persze akad véres jelenet bőven, ami megkíván némi tűrőképességet a nézői gyomortól, de hát mégis csak horrorról van szó. Mellette viszont gyönyörű dimbes-dombos zöldellő új-zélandi tájakban gyönyörködtet. Egyszeri megnézésre mindenkinek ajánlott, ha nyitott a kevésbé komoly filmekre is, na és persze nincs semmilyen bárányokkal kapcsolatos fóbiája...


2006

Balaton Sound Zamárdiban

Goldfrapp - nagyon klassz idő volt, nem volt tömegnyomor az egész rendezvényen és mint utóbb kiderült ismertem a Goldfrapp majdnem összes számát. Kicsit fura volt a díszlet, ez a hippi kavalkád a május fával, szarvas aganccsal és tiroli bőrnadrággal, de a hangosítás már jobb volt mint a Szigeten. Nagyon klassz kis lightos koncert volt.

Quimby - már az elején rettentően fel voltak pörögve, kiváncsian vártam meddig lehet ezt fokozni... de lehetett! Nagyon táncolós, nagyon dinamikus, nagyon helyesek voltak! :)

Massive Attack - hozta a szokásos formáját, kicsit borongós, kicsit mélabús zenéivel. Többnyire új számokat játszottak, az első részben talán csak egy régi zene volt. Az új lemez szerintem hamarosan kinnt lesz és talán még depresszívebb mint az előzőek, ha ez egyáltalán lehetséges... A politizálás vagy társadalom nevelés sem maradt el, de a Szigethez képest most magyarul futottak a szövegek. A négy ráadás szám mind régi volt, s a sort a Karma Coma zárta. 3D továbbra is nagy kedvencem (robot tánc)...

My blueberry nights

Kiváncsi voltam Wong Kar Wai új filmjére, hogy amerikai viszonyok közt mennyire tudja megőrizni eredetiségét, filmjei hangulatát. Szerintem sikerült, bár a művészien megkomponált képek távol keleti színészekkel valahogy misztikusabbak voltak... Az óriási panorámaképeknél érzi az ember, hogy ezért érdemes moziba járni... Olvastam a kritikákat, sokak szerint lassú dehát ezt eddig is tudtuk a rendezőről. Másrészt bírálják Norah Jonest, hiszen nem színésznő hanem énekes. Mégis úgy gondolom az ő arca tökéletes volt erre a szerepre, olyan arc óriási, barna szemekkel akinek elhinnél bármit! Alakja volt az összekötő kapocs a különböző epizódok közt, s bár titulálhatjuk kissé átlagosnak, mégis olyan lányt alakít akit nem érdekel mások véleménye, pontosan tudja merre halad. S mások életébe bepillantva érzi saját magát egyre erősödni, egyfajta visszaigazolásként.

Jude Law iránt elfogult vagyok... szerintem az ő játéka is jó volt, visszafogott szerepformálása, mely rengeteg apróságból tevődik össze, nagyon hiteles volt...
Natalie Portman is tetszett nekem, ahogy útbanVegas felé a kávézóban evett, az nagyon el volt csípve. Összességében nekem tetszett a film és a romantikus happy end is megvolt. Kell ennél több?

The Forbidden Kingdom

Kung-fu, repkedés, mágia megfűszerezve némi humorral. Egy film nagyon szép képekkel és sajátos hangulattal. Felidézi a régi jó Részeges karatemester filmek vidám egyszerűségét, bepillantást nyújt a kínai irodalom egyik történetébe, mindezt kiegészítve a jól megszokott amerikai tini-filmek bevált kliséivel. A két főszereplő -Jackie Chan és Jet Li- együttes megjelenése már önmagában megadja sokaknak, amire már régóta vágytak, de sajnos ez sem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy örök darabként a polcunkra kerüljön a film. Az amerikai vonal talán eléri a nagyobb nézettséget, de egy picit le is rontja a film színvonalát. A hangulat viszont nem hazudtolja meg önmagát és példát mutat arra, hogy lehet még manapság is ilyen filmeket forgatni...

2008

Gyilkosság online (Untraceable)

Ahogy megújul a világ, újabb teret kapnak a gyilkolós filmek kitervelői. A legújabb módszer az interaktív gyilkolászás, ami a modern technikát használja fel, annak minden szépségével az ölésre. Az ügy felderítésére persze van külön FBI ügyosztály. Egy ilyen internetes nyomozónak nem teljesen a főszereplőnő Diane Lane-t képzelném el, de lépjünk túl a sztereotípiákon és próbáljuk így is élvezni a filmet, ami nem ad meglepően új élményt a hasonló kategóriájú filmekhez képest, de nem is mondanám elcsépeltnek sem.
Fordulatos, izgalmas és mondhatni tanulságos is abból a szempontból, hogy felismerhető néhány olyan kevésbé pozitív tulajdonság, ami az emberek nagy részére igencsak jellemző, köztük a kíváncsiság és kukkolási vágy, ami jelen esetben emberi életekbe is kerül.

Összességében nem rossz, de a műfajában volt már jobb is...


2008

A Jane Austen könyvklub (The Jane Austen Book Club)

Nagyon kis hangulatos film, ami emberekről és érzelmekről szól. Nem egy nehéz dráma, amit csak egy bizonyos lelkiállapotban lehetne megnézni, hanem viszonylag könnyed stílusú romantikus történet, megfűszerezve az életben megjelenő problémákkal. Ajánlatos megnézni mindenkinek aki egyedül él, vagy párkapcsolatban, aki frissen elvált, vagy csak töpreng rajta. Szóval mindenkinek, akit kicsit is foglalkoztatnak az emberi kapcsolatok. Nem annyira a tinédzser korosztálynak szól ez a film, de számukra is tanulságos lehet. Különböző karakterek vannak jól összeválogatva, akik között mindenki megtalálhatja a legszimpatikusabbat, de valószínűleg egyiket sem fogja utálni. Aki még egyetlen Jane Austen könyvet sem olvasott, annak sem kell megijednie, bár úgy biztos élvezetesebb, ha a rövid elemzéseket nem csak hallgatják, hanem tudják értékelni is. Mindenesetre kedvcsinálónak nagyon jó, ha nem is az olvasáshoz, de legalább a könyvekből készült filmekhez.

2007

A szem (The eye)

Egy újabb japán horror amerikai változata készült el, melyben a gyönyörű Jessica Alba játssza a főszerepet. Összességében véve jól sikerült, bár az egyszer nézős kategóriából nem tud kilépni. A feléig kicsit lassan alakul a történet, ami sokakat arra késztethet, hogy egyből levonják a következtetést. A fordulatra viszont érdemes várni a film végéig, ami persze nem olyan eredeti, mintha egy krimiről lenne szó, de valljuk be egy horrorra nem is a fordulatos sztorija miatt ülünk be. Az ijesztgetés része rendben van, nem ömlesztenek el folyamatosan a hangosabbnál hangosabb effektekkel, mégis van módunk egy kis rettegésre. A műfaj kedvelői valószínűleg nem fognak csalódni, de azért érdemes nem túl nagy elvárásokat támasztani a filmmel kapcsolatban...

2008

The Game Plan

Igazi könnyed szórakozást ígérő film, ami nagyon amerikai, de ezt nem is titkolja. Kisebb-nagyobb poénokkal teletűzdelt nagyon pihentető és nevettető alkotás, ami egy nehéz nap után biztos kikapcsolódást nyújt. A sztori egyáltalán nem eredeti, nem firtatja az élet nagy kérdéseit, egy cseppet sem elgondolkodtató, mégsem nevezhető gagyinak. A maga egyszerűségével és a főszereplő (A Skorpiókirályból ismert Dwayne "The Rock" Johnson) meglepően idegen mégis eltalált figurájával sikerül elérnie, ami a célja: kicsiknek és nagyoknak egyaránt felfelé görbíti a száját és más nem is számít...

2007

Takács Eszter

Tegnap voltunk Takács Eszter koncerten a kolegákkal. Mint utóbb kiderült néhány számát már hallottam a Petőfi rádióban. Nagyon kis hangulatos koncert volt! Eszti elbüvölő, összevissza beszél, mindent kommentál, szóval nagyon helyes volt. Előtte még nem jártam a Hunniában, pici emeleti terem, rosszul világított színpad, de a hangosításra nem volt panaszom... Tényleg mindenkinek ajánlom!

Parov Stelar

Múlt héten voltunk Parov Stelar-on az A38-on. Kicsit félve vártam mit produkál egy osztrák Dj. ha live koncertől van szó. De meglepően jó volt. Mondjuk a katarzist egyik számnál sem vitték végig, olyan érzése volt az embernek mintha mindig elvágnák a számokat. Az énekes csaj és a szaxofonos srác előtt viszont le a kalappal! Az előzenekra szerintem színvonalon aluli volt, de már a nevét is elfelejtettem...

Árvaház (El Orfanato)

Gyerekkísértetek, néha kis ijesztgetés, durva végkifejlet. Egész jó film a maga műfajában. Jól van összerakva és bár vannak olyan részek, amik nem annyira mozgalmasak, mégsem érződik unalmasnak. Vannak felgombolyítandó, de nem túl bonyolult szálak és persze feszült várakozás. Vannak ismerős elemek, de több új is, ami a mostani filmekben, valljuk be, nagy érdem. Mindenkit segít visszarepíteni gyermekkorának kedves emlékei közé, amikből nem hiányozhat egy láthatatlan barát...
aki azóta is figyel...

2007

Mindenképpen, talán (Definitely, Maybe)

Végre egy könnyed kis laza film, amelynek nem az a célja, hogy elkápráztasson gyönyörű képekkel, vagy nagy eszméket közvetítsen, hanem egyszerűen hogy kizökkentsen a mindennapok stresszes életmódjából és segítse kiűzni az állandóan betüremkedő gondolatokat röpke két órára.
Nem nevezném tipikusan lányos filmnek, mivel sok más hasonló témájú alkotással szemben, itt a sztori a férfi szemszögéből követhető végig, minden pozitív és kevésbé pozitív történésével.
A jó hangulatot megdobja a nem is olyan távoli múlt felidézése zenei és történelmi elemekkel.
A szimpatikus színészi alakítások mellett kiemelném a főszereplő -igen magas- Ryan Reynolds-ot és a hosszú végtagjait, amikkel szemmel láthatólag nem nagyon tud mit kezdeni. Kérdés csak az, hogy ez a karakterét jellemzi és akkor nagyon jó színész, vagy valójában is nehezen kezeli ezt a sok centit, ami mellesleg a filmben is jól mutat...

2008

A z ünnep

dráma két részben
Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen

Eszenyi Enikő most először rendezett kortárs darabot. Kissé erőszakos, néhol trágár, de nekem tetszett. Sok ismert színész: Kamarás Iván, Pindroch Csaba, Hegyi Barbara, Hegedűs D. Géza, Halász Judit. És bár Vígszinház, drámai darab. A történet egy családi összejövetel körül zajlik, a régi családi villába visszatérnek a felnőtt gyerekek apjuk születésnapjára, s egyben negyedik testvérük temetésére. A szomorú esemény régi sérelmeket kavar föl a család tagjaiban, s egyikük nem bírja tovább, pohárköszöntőben önti ki érzelmeit... Innentől kezdve elszabadul a pokol, melyre különböző képpen reagálnak, van aki tudomást sem vesz a szörnyű bejelentésről... folytatódik az ünnep. Kamarás Iván meglepően jól alakítja a megtört fiú szerepét...

Renaissance

2006-os francia -angol -luxemburgi animációs film. Alap kérdése: Van-e értelme az életnek halál nélkül. Sci-fi a javából, örült tudósok, kapzsi multi cég, hiper-modern világ, az örök életet kereső orvosok és egy rejtélyes betegség. A helyszín - Párizs, rettentően jól meg van modellezve, tuti az építész konzultáns...modern jövőkép, a Rajna mentén üvegkalitkában futnak az autók, felette sétálnak a járókelők. Már már egy pesti urbanisztikus álma kel életre. A történet egyszerű mégis titokzatos, s végül persze győz a igazság mégha fájdalmas is...

Michael Clayton

Nem tudom megmagyarázni miért, de nagyot ütött...
Pedig a történet végig lassú ritmusban bontakozik ki, néha kicsit vontatottan is. A jól megszokott ügyvédes filmek hangulata teljesen hiányzik, helyette egyfajta komor érzést ültetnek ránk, ami a végén valami megfoghatatlan érzelmi hullámban tör elő. Mindez úgy történik, mintha közben semmilyen hatást nem gyakorolna ránk érzelmileg. Ha ez egy romantikus dráma lenne, teljesen érthető, sőt szükségszerű lenne az érzelmek ilyen játéka, de ilyen filmek esetén általában csak nyugtázzuk a végkifejletet, szóval valamit nagyon jól kitaláltak.
Nagyon jó színészi alakításokat láthatunk, de ez szerintem el is várható ilyen nevektől mint George Clooney, aki mellesleg nagyon beleillett karakterébe, illetve Tilda Swinton, akinek sikerült ismét egy új arcát bemutatnia.
Mindenkinek ajánlom tehát a filmet, de fontos, hogy nyugodt környezetben és lehetőleg ne kirobbanóan jó hangulatban üljünk le megnézni.

2007

History of Violence

Nem is tudtam mire számítsak ezzel a fimmel kapcsolatban. Egészen érdekes volt. A kiskutya-szemű főhősről először nem is akarjuk elhinni, hogy tényleg gyilkos. Annyira passzol a tökéletes családapa szerepbe. De a történet felvezetése annyira természetes, a döntő pillanatok nincsenek felcsigázva, hogy teljesen életszerű a dolog. Semmi csattanó, semmi nyakatekert befejezés, csak ahogy az életben is, nincs happy end... Nagyon jó kis hangulatú film családról, megbocsátásról, újrakezdésről...

A moment to remember

Néhány hete láttam a filmet, nagyon megható szerelmi történet. Lehet rajta pityeregni... Egy pár megismerke- désének és házasságának története, akiket nehéz döntés elé állít az élet... Meghitt pillanatok, önfeláldozás, mikor a másikat jobban szeretjük mint magunkat... Kicsit közel áll a téma, mert a férj építész, s a történetbe bele van szőve hogyan jut el az ács-szakmától az elismert építészig.

Nem vénnek való vidék (No Country For Old Men)

Nem tudom, illik-e rosszat írni egy Oscar-díjas filmről, de őszintén szólva nálam nem nyert. Főleg, hogy annyira ömlengős kritikákat olvastam előtte, hogy a mérce kicsit fölcsúszott.
Az biztos, hogy nem az átlag filmnéző számára készült műről van szó, hanem a magukat értő közönségnek, kritikusoknak vagy egyéb jól hangzó okos embereknek nevező személyeknek, akiket úgy lehet felismerni, hogy tökéletesen ellent mondanak annak, amit a többség gondol. Az átlag nézőnek egy nagyon hosszú és vontatott film lesz csak, amiben nem azt kapja, amit elvárna, ahol sok esetben kihagynak fontosnak tűnő részeket és egyébként is most mi van?
Persze lehet így értelmezni, meg úgy értelmezni és lehet azt érezni, hogy mennyire átjár a feszültség és a kiábrándultság ebből a szörnyű világból, ahol egy érme dönthet az életünkről...
Kiemelném azért a gyilkos figura, Javier Bardem alakítását, amit nehezen lehetne felülmúlni és a film egyedi hangulatát, amely elég hihetően tükrözi a préri világát.

2007

Az éjszaka urai (We own the night)

Drog, gengszterek, rendőrgyilkosság...
A '80-as évek Amerikájában járunk ismerős dallamokkal, röhejesnek tűnő divatjamúlt ruhákkal és frizurákkal körülvéve. Ha másért nem is, a hangulata miatt érdemes megnézni a filmet és kicsit visszarepülni az időben. Ebben segítségünkre lesz néhány híresebb arc, köztük Joaquin Phoenix (kicsit elhízva, de hát ugye a jólét) és Mark Wahlberg, akik bár nem tartoznak a nagy kedvencek kategóriába, úgy érzem, mégis megállták a helyüket.
Egy kicsit vontatottnak tűnik az egész és ezzel még inkább lehúz a komorság érzése, amit a bűnös város áraszt magából. Mindemellett még a Nap se nagyon süt ki a film cselekménye alatt. Nem hiába sötét világ ez...

2007

Sweeny Todd

- a Fleet Street démoni borbélya

Bár a musical továbbra sem az én műfajom, azért tetszett a film! A képei és színei valami fantasztikusak. Sok sok egérszürke, hideg ezüst és mélybordó... A két kedvenc színészemnek testhezálló ez a színvilág, játékuk is nagyon harmonikus! A nézőnek olyan érzése van, mintha házasok lennének. Egyre jobban kedvelem Helena Bonham Carter-t. A történet érdekes volt, persze semmi filozófikus, néhol vicces, meseszerű, a végkifejlet azért nem kiszámítható. Persze voltak véres jelenetek, de elvette az élüket a sok fröcsögő vér, nem volt realisztikus, inkább vicces.

Aki szereti a musicalt annak tuti tetszeni fog, aki meg nem az tegye túl magát a viszolygásán, megéri!

Bor, mámor, Provence

Hangulatos kis szerelmi történet, s bár a sztorija egyszerű, mégis elvarázsolja az embert. Az elfoglalt, rohanó életvitelű tőzsdecápa és a vidéki pincérlány története. A színhely Franciaország borvidéke, egy gyönyörű, régi villa ódon szobái, romantikus kertje és szőlőföldjei. Minden adott egy szerelmi történethez...
Meglepődtem, hogy a csinos vidéki lányt játszó Marion Cotillard alakította Edith Piaf legendás énekesnőt a tavaly a mozikban oly sokat játszott filmdrámában.
Nekem nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek aki egy kicsit is romantikus hangulatban van.

A nevetés sem kizárt... :)

Rendező: Ridley Scott

Fűrész IV (Saw IV)

Durva.
Ismét.
Azt hinné az ember, hogy három rész után már nem tudnak kitalálni több nyakatekert módot arra, hogyan kínozzunk és öljünk meg valakit. Hát úgy tűnik mégis sikerült. Már az eleje se semmi, legalábbis annak, aki nem gyakran fordul meg boncteremben, de ezt később csak fokozzák...
A véres jeleneteken kívül egy kis előtörténetbe is belekóstolhatunk és a folytatás szelét is meglegyintik. Az tetszik, hogy a részek között vannak átfedő szálak és összefüggések, viszont egy kicsit az elcsépeltség érzése mégis megérintett. Egy-két kérdés is felmerült bennem, például, hogy az egyik szereplő nem tudni miért érdemelte, amit kapott, holott eddig végig csak valamilyen komoly indokkal hullottak az emberek. Zavart továbbá egy szembetűnő hiba, nevezetesen, hogy egy holttest hogyan tudott egyszerre két különböző helyen pihenni...
Azért egész jó lett, de csak azoknak ajánlom, akiknek már az előző részek is bejöttek.

2007

4 hónap 3 hét 2 nap

Tegnap néztem meg...többször eszembe jutott ma, annyira belémivódtak a képei. Az a fantasztikus benne, hogy minden teljesen minimalizálva van: a zene, a díszlet, a színészi játék, a sztori. Nagyon kell ismerni a film eszközeit ahhoz, hogy valaki ilyen kevés dologgal ilyen ütőset alkosson. Nagyon hidegen és távolságtartóan ábrázolja az eseményeket, nem ítélkezik az abortusz vagy a helyzetet kihasználó ápoló felett. Nekem nagyon szívszorító volt az egész. De a jelenetek nincsenek túlspirázva vagy zenével előkészítve, olyan csendesen nyomasztóan megy előre a történet. Ha nem ebbe a korba lenne visszahelyezve, talán ijesztően reális lenne...

2007 Cannes-díj.

Rendező: Cristian Mungiu

Mononoke hercegnő

Szintén Miyazaki...1997. Mégis teljesen más, vizuálisan sokkoló, még most is sokszor eszembe jut. Nem gyerekeknek való történet, egészen komoly. Ugyanazt érzem mint a többinél, nem szokványos a történet vonalvezetése, ha egyáltalán van ilyen. Természet kontra ipari fejlődés, nem először jelenik meg Miyazaki történeteiben, mégis most annyira kontrasztos. A háború, az emberek gonoszsága és egy mára letűnt ősi világ harca. Mindenki bosszúra éhes, kicsit mindenkinek igaza van...és köztük pengeélen táncol egy csipetnyi szerelmi szál, amit mégsem lehet egészen komolyan venni, hiszen szereplői szinte gyerekek. Nagyon szép történet barátságról, kapzsiságról, becsületről és hősiességről. Szereplői közt kedves szellem lényekkel, állatokkal, hercegnőkkel és istenekkel...

Totoro

Tegnap néztem meg Miyazaki 1988-as varázslatos meséjét. Nagyon bensőségesen ábrázolja egy család mindennapjait. Talán ebben vannak a legkedvesebb Miyazaki-lények: a korom golyócskák és a totorók minden méretben... Ez tényleg gyerekeknek való mese, bár a háttérben dráma is húzódik.
A Toldiban nemrég rendeztek egy Miyazaki hétvégét, nem véletlenül, varázslatosak a meséi, egészen egyedi és különleges világuk van és a jó hír, hogy már kiadták Magyarországon is, ahogy végre a Ghost in the shell-t is...

Az arany iránytű (The golden compass)

Mesés. Persze milyen is lenne egy fantasy film. Ha nem tudjuk, mire számíthatunk, gyakran másnak hiszünk dolgokat. Emiatt valószínűleg csalódunk is egy csöppet. Én valahogy komolyabbra számítottam, de csalódásnak nem nevezném. Persze azért nem kell semmi vidám, vicces gyerekfilmre gondolni, mert azért annál komolyabb. Aki nem olvasta a könyvet, annak picit nehéz lesz az elején belerázódni a kitalált világ hogysmintjére, hasonlóan a Harry Potter első része esetén, de azután már egész élvezhető a történet, azért is, mert próbáljuk megfejteni és mert a kaland folyása magával ragad. Remélem nem kell sokat várni a folytatásra. Összességében véve jó film, gyerekekkel, állatokkal és színes karakterekkel. Nicole Kidman hozza a formáját és Eva Green nagyszerűen játsza a titokzatos boszorkányt. Kiemelném a jegesmedve alakítását: mikor letámad valakit, az kísértetiesen élethűre sikerült és szegény fókákat juttatta eszembe...

2007

Hideg nyomon (Gone baby gone)

Egy krimit is el lehet rontani? Úgy tűnik igen, bár azért nem teljesen. Már a film elején éreztem, hogy valami nem stimmel és mi volt az: a narrátor idegesítő hangja. Később tovább rontott a dolgon, mikor kiderült, kihez tartozik ez a hang. Elismerés jár Ben Afflecknek amiért öccsét bevette a buliba és megtette főszereplőnek, hiszen az első a család, de sajnos ebbe a szerepbe -legyen bár jó színész- nagyon nem illett bele. Ezen próbáltam túllépni és a történetre koncentrálni, ami összességében jó. Eltekintve néhány zavarosabb résztől, ahol azt érzed, muszáj visszatekerni, hogy összeálljon a kép, jó kis nyomozás szálait tekerhetjük fel. Sajnos ez a folyamat olyan vontatottra sikerült, hogy legszívesebben felgyorsítva néztem volna meg.
Amit mégis kiemelnék, az a nagy öregek Morgan Freeman és Ed Harris megszokottan felülmúlhatatlan játéka.

2007

Golyózápor (Shoot'Em Up)

Végre egy film, mely címének magyar fordítása hűen tükrözi magát a filmet. Az egészet. Még az erotikus jelenetben sem hagyják kibontakozni szerencsétlen főszereplőket...
Egy olyan rendhagyó akciófilmnek lehetünk tanúi, amely megmosolyogtatóan valószerűtlen, mégis végig le tudja kötni az embert és közben nem a gagyi szó jut az eszünkbe, inkább az, hogy ez valami fantasztikus.
Jó tanács: lehetőleg eredeti nyelven nézzük meg, mivel néhány jelenetben Monica Bellucci olasz nyelven beszél /káromkodik, ami annyira érzéki, hogy nem szabad kihagyni.

2007

Vágy és vezeklés (Atonement)

Érzelmek, hangulat, szerelem, bűntudat, vágy és vezeklés. Szép képek, megrázó valóság és még számtalan kijelentés, mellyel megpróbálhatnám leírni a filmet, de csak azt mondhatom, látni kell.
Azoknak ajánlom elsősorban, akik képesek megnyitni a szívüket és hajlandóak engedni, hogy az érzelmek játszanak vele. Aki nem képes erre, annak valószínűleg nem lesz más, mint egy kosztümös szerelmi történet, háborús képekkel fűszerezve. A legjobb, ha a környezetet teljesen kizárva megszakítás nélkül nézzük meg, hiszen így tudjuk teljes átérzéssel végigkövetni ezt a szívszakító történetet.
Csak hogy enyhítsem leírásom csöpögősségét el kell mondanom, hogy a film nézése közben felvetődött bennem, hogy vajon a cigarettagyárak ekkora pénzt raktak a filmbe, vagy az alapjául szolgáló könyvben is ennyit dohányoznak a szereplők...

2007

Új Nightwish

Az új számuk (Amaranth) nem is lett rossz. Igaz nem hasonlít a jól megszokott Nightwish hangzáshoz, tekintve az énekesnő kevésbé operás és sokkal inkább hajlítgatós stílusát. Sajnos a klippet is kevésbé gótikus színben tünteti fel Anette arckifejezései és mozgása által. Elég sok gúnyos krtitikát olvastam róla emiatt, amit részben meg lehet érteni, mivel tényleg nem kéne erőltetnie ezt a pophercegnő fazont. Lehet az is idegesítő lenne, ha Tarja-t próbálná utánozni, de ki tudja. Talán egy idő múlva már nem szúr szemet senkinek és lehet szimplán a zenét élvezni...

Legenda vagyok (I am legend)

Sajnos tipikusan egyszernézős filmre sikeredett, ami mostanában nem újdonság, hiszen egyre-másra gyártják a hasonlókat.
Az első óra nagyon lekötött és fel sem tűnt, hogy a film nagyrésze lement. A kutya nagy ötlet volt, nélküle lehet, meg se néztem volna. A vége kicsit laposra sikerült, ezért nem is tetszett annyira összességében. A filmben egész jól megjelenik a hosszútávú magány eredménye, ami a kutya nélkül valószínűleg súlyosabb mentális zavart okozott volna (mármint a főszereplőnek). Jó tanács: próbáljuk meg nem kiírtani az emberiséget!

2007