Nem vénnek való vidék (No Country For Old Men)

Nem tudom, illik-e rosszat írni egy Oscar-díjas filmről, de őszintén szólva nálam nem nyert. Főleg, hogy annyira ömlengős kritikákat olvastam előtte, hogy a mérce kicsit fölcsúszott.
Az biztos, hogy nem az átlag filmnéző számára készült műről van szó, hanem a magukat értő közönségnek, kritikusoknak vagy egyéb jól hangzó okos embereknek nevező személyeknek, akiket úgy lehet felismerni, hogy tökéletesen ellent mondanak annak, amit a többség gondol. Az átlag nézőnek egy nagyon hosszú és vontatott film lesz csak, amiben nem azt kapja, amit elvárna, ahol sok esetben kihagynak fontosnak tűnő részeket és egyébként is most mi van?
Persze lehet így értelmezni, meg úgy értelmezni és lehet azt érezni, hogy mennyire átjár a feszültség és a kiábrándultság ebből a szörnyű világból, ahol egy érme dönthet az életünkről...
Kiemelném azért a gyilkos figura, Javier Bardem alakítását, amit nehezen lehetne felülmúlni és a film egyedi hangulatát, amely elég hihetően tükrözi a préri világát.

2007

Az éjszaka urai (We own the night)

Drog, gengszterek, rendőrgyilkosság...
A '80-as évek Amerikájában járunk ismerős dallamokkal, röhejesnek tűnő divatjamúlt ruhákkal és frizurákkal körülvéve. Ha másért nem is, a hangulata miatt érdemes megnézni a filmet és kicsit visszarepülni az időben. Ebben segítségünkre lesz néhány híresebb arc, köztük Joaquin Phoenix (kicsit elhízva, de hát ugye a jólét) és Mark Wahlberg, akik bár nem tartoznak a nagy kedvencek kategóriába, úgy érzem, mégis megállták a helyüket.
Egy kicsit vontatottnak tűnik az egész és ezzel még inkább lehúz a komorság érzése, amit a bűnös város áraszt magából. Mindemellett még a Nap se nagyon süt ki a film cselekménye alatt. Nem hiába sötét világ ez...

2007

Sweeny Todd

- a Fleet Street démoni borbélya

Bár a musical továbbra sem az én műfajom, azért tetszett a film! A képei és színei valami fantasztikusak. Sok sok egérszürke, hideg ezüst és mélybordó... A két kedvenc színészemnek testhezálló ez a színvilág, játékuk is nagyon harmonikus! A nézőnek olyan érzése van, mintha házasok lennének. Egyre jobban kedvelem Helena Bonham Carter-t. A történet érdekes volt, persze semmi filozófikus, néhol vicces, meseszerű, a végkifejlet azért nem kiszámítható. Persze voltak véres jelenetek, de elvette az élüket a sok fröcsögő vér, nem volt realisztikus, inkább vicces.

Aki szereti a musicalt annak tuti tetszeni fog, aki meg nem az tegye túl magát a viszolygásán, megéri!

Bor, mámor, Provence

Hangulatos kis szerelmi történet, s bár a sztorija egyszerű, mégis elvarázsolja az embert. Az elfoglalt, rohanó életvitelű tőzsdecápa és a vidéki pincérlány története. A színhely Franciaország borvidéke, egy gyönyörű, régi villa ódon szobái, romantikus kertje és szőlőföldjei. Minden adott egy szerelmi történethez...
Meglepődtem, hogy a csinos vidéki lányt játszó Marion Cotillard alakította Edith Piaf legendás énekesnőt a tavaly a mozikban oly sokat játszott filmdrámában.
Nekem nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek aki egy kicsit is romantikus hangulatban van.

A nevetés sem kizárt... :)

Rendező: Ridley Scott

Fűrész IV (Saw IV)

Durva.
Ismét.
Azt hinné az ember, hogy három rész után már nem tudnak kitalálni több nyakatekert módot arra, hogyan kínozzunk és öljünk meg valakit. Hát úgy tűnik mégis sikerült. Már az eleje se semmi, legalábbis annak, aki nem gyakran fordul meg boncteremben, de ezt később csak fokozzák...
A véres jeleneteken kívül egy kis előtörténetbe is belekóstolhatunk és a folytatás szelét is meglegyintik. Az tetszik, hogy a részek között vannak átfedő szálak és összefüggések, viszont egy kicsit az elcsépeltség érzése mégis megérintett. Egy-két kérdés is felmerült bennem, például, hogy az egyik szereplő nem tudni miért érdemelte, amit kapott, holott eddig végig csak valamilyen komoly indokkal hullottak az emberek. Zavart továbbá egy szembetűnő hiba, nevezetesen, hogy egy holttest hogyan tudott egyszerre két különböző helyen pihenni...
Azért egész jó lett, de csak azoknak ajánlom, akiknek már az előző részek is bejöttek.

2007

4 hónap 3 hét 2 nap

Tegnap néztem meg...többször eszembe jutott ma, annyira belémivódtak a képei. Az a fantasztikus benne, hogy minden teljesen minimalizálva van: a zene, a díszlet, a színészi játék, a sztori. Nagyon kell ismerni a film eszközeit ahhoz, hogy valaki ilyen kevés dologgal ilyen ütőset alkosson. Nagyon hidegen és távolságtartóan ábrázolja az eseményeket, nem ítélkezik az abortusz vagy a helyzetet kihasználó ápoló felett. Nekem nagyon szívszorító volt az egész. De a jelenetek nincsenek túlspirázva vagy zenével előkészítve, olyan csendesen nyomasztóan megy előre a történet. Ha nem ebbe a korba lenne visszahelyezve, talán ijesztően reális lenne...

2007 Cannes-díj.

Rendező: Cristian Mungiu

Mononoke hercegnő

Szintén Miyazaki...1997. Mégis teljesen más, vizuálisan sokkoló, még most is sokszor eszembe jut. Nem gyerekeknek való történet, egészen komoly. Ugyanazt érzem mint a többinél, nem szokványos a történet vonalvezetése, ha egyáltalán van ilyen. Természet kontra ipari fejlődés, nem először jelenik meg Miyazaki történeteiben, mégis most annyira kontrasztos. A háború, az emberek gonoszsága és egy mára letűnt ősi világ harca. Mindenki bosszúra éhes, kicsit mindenkinek igaza van...és köztük pengeélen táncol egy csipetnyi szerelmi szál, amit mégsem lehet egészen komolyan venni, hiszen szereplői szinte gyerekek. Nagyon szép történet barátságról, kapzsiságról, becsületről és hősiességről. Szereplői közt kedves szellem lényekkel, állatokkal, hercegnőkkel és istenekkel...

Totoro

Tegnap néztem meg Miyazaki 1988-as varázslatos meséjét. Nagyon bensőségesen ábrázolja egy család mindennapjait. Talán ebben vannak a legkedvesebb Miyazaki-lények: a korom golyócskák és a totorók minden méretben... Ez tényleg gyerekeknek való mese, bár a háttérben dráma is húzódik.
A Toldiban nemrég rendeztek egy Miyazaki hétvégét, nem véletlenül, varázslatosak a meséi, egészen egyedi és különleges világuk van és a jó hír, hogy már kiadták Magyarországon is, ahogy végre a Ghost in the shell-t is...

Az arany iránytű (The golden compass)

Mesés. Persze milyen is lenne egy fantasy film. Ha nem tudjuk, mire számíthatunk, gyakran másnak hiszünk dolgokat. Emiatt valószínűleg csalódunk is egy csöppet. Én valahogy komolyabbra számítottam, de csalódásnak nem nevezném. Persze azért nem kell semmi vidám, vicces gyerekfilmre gondolni, mert azért annál komolyabb. Aki nem olvasta a könyvet, annak picit nehéz lesz az elején belerázódni a kitalált világ hogysmintjére, hasonlóan a Harry Potter első része esetén, de azután már egész élvezhető a történet, azért is, mert próbáljuk megfejteni és mert a kaland folyása magával ragad. Remélem nem kell sokat várni a folytatásra. Összességében véve jó film, gyerekekkel, állatokkal és színes karakterekkel. Nicole Kidman hozza a formáját és Eva Green nagyszerűen játsza a titokzatos boszorkányt. Kiemelném a jegesmedve alakítását: mikor letámad valakit, az kísértetiesen élethűre sikerült és szegény fókákat juttatta eszembe...

2007